A hétvégi hajós szolgálat során ismét sok feladatot adott hajósainknak az a rengeteg evezős, akiket a jó idő vízre csábított. A dunai evezés remek kikapcsolódás, a szabadidő aktív eltöltésének ideális módja, a víz, a jó levegő, a csend és a mozgás tökéletes pihenést jelent a munkában elfáradt testnek és léleknek egyaránt.
A vízen történő közlekedésnek is megvannak a maga „KRESZ” szabályai, amelyek betartása mindenki számára ajánlatos, hiszen ez biztosítja a magunk és mások biztonságát a vízen. Sok olyan tudnivaló van, amellyel a kezdő, még tapasztalatlan evezősök nincsenek tisztában, lehet, hogy elméletben már hallottak róla, de a saját tapasztalat az, ami véglegesen beépül a tudástárba és egy hasonló helyzetet már nagyobb biztonsággal tudnak kezelni.
Ilyen például a hullámzás kialakulása. A nagyobb hajók, és sok esetben a motorcsónakok is akkora hullámokat keltenek, amelyeket nem árt figyelembe venni, különben elázás vagy felborulás lehet a vége.
Kajakkal és kenuval a hullámfrontra merőlegesen kell ráállni a hullámra, és amíg a hullámok el nem haladnak, érdemes abbahagyni az evezést. Az sem mindegy, hol érnek minket a hullámok. Ha túl sekély a víz, akkor a tarajozódó hullámok becsaphatnak a csónakba. Ha a sekély vízben tartózkodunk, amikor egy nagy hajó megjelenik és a csónakot már nincs idő partra tenni, akkor az a legjobb megoldás, ha beevezünk a mélyebb vízre, és ott vészeljük át a nagy hullámokat.
Azokon a helyeken, ahol össze-vissza örvénylik a víz, a hullámok szinte minden irányból érkeznek, arra ráállni lehetetlen. Ilyen könnyen előfordulhat kotort mederben, limányban ( folyón olyan hely, ahol a víz tükrösen nyugszik, és lassú körben mozog), illetve a gátak mellett. Ráadásul itt a hullámok sokáig megmaradhatnak anélkül, hogy újabb hajó jönne. Azért alattomosak ezek az ún. fenékhullámok, mert nem mindig közvetlenül a hajó után keletkeznek, hanem egy kis késéssel.
Ahol a hajózóút halad, azt bóják jelölik. Ha ebben a sávban haladunk, számítani kell hajók váratlan megjelenésére.
A hajót legalább 30 méterre el kell kerülni. A szárnyashajó útját 1000, egyéb hajóét 300 méteren belül keresztezni tilos. Minél előbb vesszük észre a hajót, annál több időnk van az általa keltett hullámok elől kitérni.
A hajók hátsó felét 60 méterre kell elkerülni. A hajócsavar eltolja a vizet hátrafelé, de ha a hajó uszályokat vontat, akkor azok mögött van akkora szívóhatás, hogy szinte evezés nélkül a nyomukban maradhatunk. Ennek ellenére nem tanácsos ezzel próbálkozni.
Az egymással szemben közlekedő hajók lehetőleg jobbról kerülik egymást. Ha fordítva mennek el egymás mellett, akkor ezt előre jelzik a jobb (vagyis az egymás felé néző) oldalon kék zászlóval, vagy villogó fénnyel. Ha két, egy irányban haladó hajó közé kerülünk (pl. egyik előzi a másikat), hullámaik egymásra merőlegesen érkeznek és nehezen kezelhető hullámtorlódás jöhet létre.
Ha a folyón lefelé haladunk a hajózóútban, és hajó közeleg, húzódjunk a hajózóút szélére, lehetőleg arra az oldalra, amelyik távolabb van a hajótól.
Amikor felfelé haladva stéget kerülünk ki, ne vágjunk rögtön vissza a parthoz, ha elhagytuk, mert rávihet a víz, különösen azokon a helyeken, ahol nagyon erős a sodrás.
A hajóknak induláskor, kikötéskor, forduláskor, tolatáskor elvileg dudálniuk kellene, ezt azonban nagyon gyakran nem teszik. Ha tehát kikötött hajót kerülünk, győződjünk meg róla, hogy nem jár a motorja. A hajók többnyire hangjelzésekkel kommunikálnak egymással. Ezeket a hangjelzéseket nem árt ismerni az evezősöknek is, hiszen fontos információkat nyerhetünk ez által.
Általános hangjelzések:
Reméljük, hogy a leírtak némi segítséget nyújtanak a kezdő evezősök számára, és a szabályok betartásával emlékezetes perceket tölhetnek a Dunán.