A kerékpár kétségtelenül a legsokoldalúbb közlekedési eszköz, a lehető leghatékonyabb jármű, hogy eljusson az ember a város egyik pontjáról a másikra, egyszerűen, kényelmesen. A kerékpárral történő közlekedésnek számos előnye mellett azonban megvannak a veszélyei is. Ezeket a pro és kontra érveket vesszük most sorra.
A kerékpáros közlekedés vitathatatlan előnye, hogy javítja a kondíciót és aktív, mozgásközpontú életvitelt biztosít.
A kerékpározás a legolcsóbb közlekedési alternatíva, nem kell költeni autóra és üzemanyagra, illetve megspórolható a tömegközlekedés jegy vagy bérlet ára is.
A kerékpározás nem terheli a környezetet, a motorizált közlekedés arányának csökkenésével csökken a légszennyezés és a zajszennyezés mértéke.
A kerékpározás a városi közlekedés leggyorsabb módja, ami kiküszöböli a dugót és a közösségi közlekedés problémáit.
Ám a kerékpáros közlekedés veszélyeket is rejt magában, nem árt ezekkel is tisztában lenni.
A kerékpárosok egészségét nagyobb mértékben veszélyezteti a nagyvárosi forgalom, mint a gyalogosokét, nagyobb mértékben emelkedik náluk a tüdőkárosodás kockázata.
A nyári hónapokban menetrend szerűen jelentősen megemelkedik a személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek száma. A nyárra jellemző nagy hőség jelentősen megviseli az úton közlekedők szervezetét. A magas hőmérséklet hatására a reflexek tompulnak, a járművezetők figyelmetlenebbé, türelmetlenebbé, agresszívabbá válnak. A szünidő beköszöntével jelentősen megnő az úttesten kerékpározó gyermekek száma is, ami komoly veszélyforrást jelent a mindennapi közlekedésben. 2018. első négy hónapjában a kerékpáros közlekedési balesetek száma majdnem a duplájára nőtt.
A kerékpárral közlekedők akkor kerülnek veszélybe, ha egy másik jármű, jellemzően egy gépjármű vezetője veszélyezteti. A veszély oka elsősorban a nagy sebességkülönbség, valamint aztán az, hogy nem érzékelik egymást, de az is előfordul, hogy nem értik egymás kommunikációját, „más nyelvet beszélnek”. A veszélyt tehát a legtöbb esetben az erősebb jármű jelenléte és az együttműködés hiánya okozza. A sebességkülönbség okozta veszély látszólag megszüntethető, ha a két járműtípust két külön útra tereljük. Ez elsősorban lakott területen kívül valósítható meg, ott, ahol a két út nem keresztezi egymást túl sűrűn. Azonban a járdán vezetett osztott vagy önálló kerékpárutak általában a kereszteződéseknél balesetveszélyesek, mert a jobbra kanyarodó autósok nem számítanak a takarásból érkező kerékpárosra.
A kerékpáros infrastruktúra tervezésénél jelentős probléma, hogy az egyes kerekezők más és másfajta infrastruktúrát igényelnek:
- A kerékpáros futárok és a hozzájuk hasonlóan gyors tempóban haladók nem igényelnek külön infrastruktúrát, jól boldogulnak a forgalmas közúti sávban.
- A kerékpárt napi szinten használók igénylik az autóktól elkülönített infrastruktúrát, de képesek a gyors és folyamatos haladásra.
- Sokan vannak, akik a kerékpárt kizárólag szabadidős céllal használják, nem rendelkeznek akkora gyakorlattal, mint az előzőekben említett két csoport. Számukra a biztonságérzet a legfontosabb, ők előnyben részesítik az autóforgalomtól elkülönült kerékpárutakat.
Az esetek jelentős részében a kerékpárút az úttest szélén van kijelölve, az autósok ilyenkor azt feltételezik, hogy a kerékpáros a számára biztosított sávot nem fogja elhagyni. Azonban nagyon gyakran lehet találkozni a kerékpárúton parkoló gépjárművekkel, vagy ajtajukat a kerékpárosra rányitó kiszálló autósokkal. Ezek fokozottan veszélyes helyzetek, hiszen a kerékpáros az úttesten befelé, az autóforgalom irányába fog húzódni, hogy elkerülje az ütközést. Nagyon sok kerékpáros tart attól, hogy egy gépjármű, közlekedés közben elsodorja vagy leszorítja az útról. Ezért fontos járművezetőként a megfelelő oldaltávolság tartása – nem csak a kerékpár melletti elhaladás szakaszában, hanem már az előzés megkezdésekor, és annak befejezésekor is.
A KRESZ nem számszerűsíti, mekkora oldaltávolságot kell tartani, közlekedésbiztonsági szempontból azonban minimális alapelvként talán az fogadható el, hogy az egy nyomon haladó járművek – különösen a kerékpárok – előzésekor legalább az egy méter oldaltávolság tartása tekinthető biztonságosnak. Azonban a kerékpáros testi épségének biztosítása, a gépjármű nagyobb haladási sebessége esetén az oldaltávolság megfelelő növelését is szükségessé teszi (pl. lakott területen kívül kerékpáros előzése esetén). Ha a kerékpáros biztonságos megelőzésére nincs lehetőség, akkor a haladási sebességet csökkenteni kell, és meg kell várni, amíg az előzés akadálya elhárul (pl. a szemből érkező jármű elhalad). Amennyiben a feltételek adottá válnak, az előzést – immár biztonságos körülmények között – végre lehet hajtani. Néhány másodpercnyi időveszteség soha nem ér meg annyit, hogy más életét, vagy testi épségét veszélybe sodorja. Alapvető elvárás, hogy a közlekedés szabályait mindenkinek ismernie kell, aki részt kíván venni a forgalomban, gyalogosnak, kerékpárosnak egyaránt. A közterület-felügyelet a rendőrséggel együttműködve kiemelten fontos feladatának tartja a balesetmegelőzést. Célunk, hogy jelentősen csökkenjen a kerékpáros balesetek száma a kerületben. Ennek érdekében kollégáink rendszeresen jelen vannak a kerékpáros közlekedés szempontjából frekventált helyszíneken, különböző fórumokon, plakátokon, facebook bejegyzésekben és a weboldalunkon keresztül is igyekszünk felhívni a figyelmet a biztonságos közlekedés szabályaira, mind az autósok, mind a kerékpárosok szemszögéből. Hisszük azt, hogy a közlekedésben részt vevő e két nagy csoport tagjai amint partnernek tekintik a másik felet és nem ellenfélnek, úgy máris nagy lépést tettek a biztonságos közlekedés megteremtése érdekében. Az igazi veszélyt mindig az együttműködés hiánya jelenti a közlekedésben.