December 13-hoz, Luca napjához nagyon sok népszokás, hiedelem kapcsolódik. Sajnos mára már kevés helyen tartják ezeket a népszokásokat, sokuk feledésbe merült. Ezeket szedjük most csokorba.
A legismertebb népszokás az ötszög alakú lucaszék készítése, ezzel a hiedelmek szerint a különféle rontások ellen lehetett védekezni. A Luca-széket ezen a napon kezdtek faragni, szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítőjének Luca napjától kezdve mindennap faragnia kell rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére szabad elkészülnie Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni. A szék készítője magával vitte a széket december 24-én az éjféli misére, s ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok, mert azok szarvat hordtak. Miután a szék készítője a boszorkákat felismerte, gyorsan szaladnia kellett, különben széttépték a boszorkányok. Hazamenekülni előlük csak mákszórással tudott, mert a monda szerint a boszorkányoknak fel kellett szedegetniük a mákszemeket.
Az otthon már biztonságot nyújtott, de a lucaszéket otthon el kellett égetni.
Luca napjához köthető a búzaültetés hagyománya is. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Később ez a szokás a keresztény liturgiához kapcsolódott, a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közé.
A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárásjóslásra alkalmas praktikákat is űztek. Luca-naptól karácsonyig 12 nap van, és ez az időszak jelzi a következő esztendő 12 hónapját. Ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek az elkövetkező egy évre. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ha december 13-án havazott, az a jóslat szerint azt jelentette, hogy az év első hónapja, a január havas lesz. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A régi öregek Luca napján hat vöröshagymát félbe vágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe, s attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára.
Hagyományosan dologtiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a mosás, vasalás, főzés, kenyérsütés stb. a házi és ház körüli munkákat is beleértve, de a fonás és a varrás is, mert bevarrták volna a tyúk fenekét. A nők valószínűleg azért nem dolgozhattak Luca-napon, mert az ilyenkor szabadon kóborló boszorkányoknak alkalmuk nyílt volna bosszantásból elrontani munkájukat: kóccá változtatni a lent vagy megszúrni orsóval az ujjakat.
- Luca-napján régen tilos volt sütni, mert azt tartották tűzvészt okozhat.
- tilos volt mosni,
- tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét, ezen kívül az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek,
- innentől kezdve karácsonyig a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni,
- A nap első látogatója alapján megpróbáltak az állatszaporulatra következtetni: ha férfi lépett a házba, akkor bikával, ha pedig nő, akkor a hiedelem szerint üszővel gyarapodott a jószágok állománya.
- Luca napján ill. éjszakáján amennyiben csillagos volt az ég, jó termést reméltek a következő évben.
Ehhez a naphoz számtalan, élettel és halállal kapcsolatos szokás is kapcsolódik: Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott.
Rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében régen a Luca-cédula. A jóslás lényege az volt, hogy a lányok 12 cédulára fölírtak különböző fiúneveket. Ezek közül minden nap el kellett égetni egyet anélkül, hogy megnézték volna, milyen név van ráírva, és a – varázslat szerint –, amelyik név megmaradt, úgy fogják hívni a lány jövendőbelijét.
Hasonló szokás volt Luca-nap estéjén, hogy tésztát készítettek a lányok, s kiszabtak belőle 13 darabot. Férfineveket írtak 13 cédulára, belegömbölygették a tésztába, és beletették a forró vízbe a gombócokat. Amelyik a leghamarabb feljött a forró víz felszínére, az mutatta meg a leendő férj nevét.
Szintén házasságjósoló népszokás volt, hogy Luca napján a lányok meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült karácsonyig, a lány a következő évben férjhez ment.
Ősi megfigyelés alapján, még mindig mondogatjuk, hogy Luca naptól számítva, a nappalok hosszabbak egy tyúklépéssel! Ez annyit jelent, hogy a télből már kifelé haladunk. Ez valóban ősi hagyomány, mert később vezették be a Gergely naptárt, mely előtt a téli napforduló pontosan december13-ra esett – mára ez naptár miatt eltolódott. A naptárreform előtt volt az év legrövidebb napja és egyben az év leghosszabb éjszakája, sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását.
A bűbájosok, boszorkányok és rontások ellen úgy védekeztek elődeink, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán “kotyolni” mentek a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Ez azt jelenti, hogy lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést és a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. “Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg.
A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, amelynek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.